Fejezet a Kodály-módszer nemzetközi térhódításának történetéből
B. Horváth Andrea: Rómától Rómáig. 38 év története a Kodály-módszer jegyében
(Budapest, 2021. Magyar Kodály Társaság.)
„A Kodály-módszer nemzetközi térhódításáról” először talán Szabó Csaba készített áttekintést, egy 1974-es, a kolozsvári Korunk hasábjain megjelent írásában. A módszer terjedésének újabb és újabb állomásairól azóta több ismertetés született; B. Horváth Andrea most megjelent kötete a magyar zenepedagógia olaszországi útjáról ad képet.
A kiadvány több műfajt ötvöz. Tartalmaz önéletrajzi elemeket, amennyiben bemutatja szerzőjének saját, egyfelől az énektanári pálya, másfelől az olasz kultúra felé vezető útját – ennyiben több mint 38 év története, hiszen valamikor 1960 táján indul, sok évvel első, 1977-ben megvalósult hivatalos „kiküldetése” előtt. Ízesen megfogalmazott útinapló is ez a könyv, fordulatos és képekkel gazdagon illusztrált leírása azoknak az élményeknek, amelyeket B. Horváth Andrea a Kodály-módszer képviseletében Itáliáról, tájairól, művészetéről, az olasz emberekről, gondolkodásukról, karakterjegyeikről és konyhájukról, továbbá – hosszmetszetben – az ország változó közállapotairól szerzett. Ezenkívül módszertani segédanyag is, szakmai tapasztalatok gyűjteménye, a „Kodály-módszer mint idegennyelv tanítása” témakörében, az ének-zene tanításának nehézségeiről egy olyan tájon, ahol máskülönben, mint a kötet fülszövegében olvasható, mindenki énekel. Nem utolsó sorban pedig, jeleztük, hiánypótló rátekintés a módszer itáliai terjedésének történetére, annak motivációira, kezdeteire, állomásaira, képviselőire – messze túllépve a szerző saját ez irányú munkásságának bemutatásán. Ennyiben is több mint 38 év.
A térképre tekintve látható, hogy a történet, Rómától Rómáig, behálózza a „csizma” szárát, érint nagyvárosokat és kis településeket, állomásai: Trento, Bologna, a Ligur tengerpart két távoli pontján Loano, illetve Marina di Pietrasanta, a szlovén határnál Cividale del Friuli, azután San Marino, Marche régióban Matelica, az umbriai Città di Castello, Perugia, Assisi, Foligno, Orvieto; Lazio régióban Rieti, Collevecchio, Róma, Ciampino, Frascati és Cisterna di Latina, végül messze délen, már a „csizma” lábfejénél Vallo della Lucania. Szám szerint 18 helység; a tizenkilencedik, Frascati, csupán szálláshelyként szerepel.
A kötet bemutatja a szerzőnek a különböző helyszíneken a magyar pedagógia szellemében végzett munkáját, különböző korosztályú gyerekekkel és különböző előképzettségű felnőttekkel, tanórákon és énekkari próbákon, különböző szervezeti és időkeretekben (tanfolyam, eseti tanítás vagy tanácsadás), levonja bemutatóórák, konferencia-előadások és kurzus-záró hangversenyek tanulságait, ismerteti olasz Kodály-módszertani kézikönyvének (Dal „so-mi” fino ai classici, 2002) előzményeit és forrásait, keletkezésének negyedszázados történetét, a szerző személyes tapasztalatgyűjtésének folyamatát, számot ad Szőnyi Erzsébettel és Erdei Péterrel folytatott konzultációiról, ismerteti a könyvbemutató rendezvényeket és a kiadvány visszhangját. Megjegyzendő: a szóban forgó kézikönyvet haszonnal forgathatja a magyar énektanár is: számos tanítási ötletet, frappáns megoldási lehetőséget találhat benne a maga számára.
Külön elemzést kívánna a kézikönyvben alkalmazott módszer, ahogyan a kodályi elveket részben a jól ismert magyar dalanyag felhasználásával (olasz szöveggel ellátva, „Elia, Tobia, gnocchi mangiano”), részben olasz énekek célszerű válogatásával közvetíti, és jut el harminc lecke során az egyenletes lüktetés érzékeltetésétől a többszólamúsághoz – tanár által énekelt kísérőszólam, kánon formájában –, illetve a népi mondókától a vokális vagy szöveggel ellátott hangszeres műzenéhez (Corelli, Bach, a bécsi klasszikusok, Chopin és mások). Szőnyi Erzsébet a Kodály-módszer külföldi alkalmazásának alternatívájaként a magyar vagy a célország zenei anyagát jelöli meg, elismeri mindkettőnek a nélkülözhetetlenségét a maga helyén, hangsúlyozva, hogy a valóban kodályi út a célország zenei anyagára épül. (Lásd erről Mezei Károly beszélgetését a zeneszerzővel: Hiszek a zene erejében…, Kairosz Kiadó, 2010. 18–20. o.)
B. Horváth Andrea módszere a „harmadik út”, amely magyar és olasz dalokra egyaránt hangsúlyosan épít. A magyar dallamok, szöveg nélkül, szemlátomást nagyon természetesen találnak utat az olasz énektanárokhoz, és – mint a Rómától Rómáig 81. oldalán olvasható – spontán módon születnek rájuk olasz szövegek. Népdalfeldolgozások és biciniumok is helyet találnak maguknak, Bartók, Kodály, Bárdos darabjai mellett Sugár Rezső és Szőnyi Erzsébet egy-egy kis tétele által – így ver hidakat vagy szélesíti a meglévőket olasz és magyar kultúra között. Alkalmazza továbbá a szerző a magyar módszernek a Kodály–Ádám-féle Iskolai énekgyűjtemény óta érvényesülő tartalmi elvét, más népek dalainak megszólaltatását (szláv, német, zsidó). Említésre kerülnek nagy szimfonikus művek, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, Dvořák; zongoradarabok (Chopin, Debussy), operarészletek (Puccini). Mindezekről a Rómától Rómáig kötet persze csak vázlatos összefoglalást nyújt.
E kiadvány két fontos előzményét ne hagyjuk említetlenül. Az egyik: „Kodály és Itália” – Ittzés Mihály 1997-ben megjelent összefoglaló tanulmánya, amely a zeneszerző és a félsziget kapcsolatait vizsgálja és rendszerezi, és amely a módszer itáliai gyökereiről, ihletforrásairól és a beépülő itáliai zenei forrásokról is számot ad; e dolgozat keletkezése idején a Kodály-módszer olaszországi térhódításának tárgyalásához – habár ez a térhódítás már akkor jó ideje folyamatban volt („A Kodály-módszer olaszországi története az 1960-as évek végén indult”, B. Horváth, 54. o.) – még hiányzott a szükséges történeti perspektíva. A Rómától Rómáig ebben a tekintetben Ittzés negyedszázaddal ezelőtti áttekintésének a folytatása, vagy ha úgy tetszik, megfordítása, fókuszában a ’mit nyert Kodály Itáliától’ kérdéskör helyett a ’mit nyert és nyerhet még ezután Kodály módszere által Itália’ problematikájával. A pedagógiai kérdések elemzésén túl az olvasó találkozik több, a feladatban részt vállaló hazai szakember nevével. Megismer azután számos olasz muzsikust – pedagógust, karnagyot, hangszeres előadót, zeneszerzőt –, olyanokat, akik magyarországi tanulmányaik során találkoztak a módszerrel (az Esztergomi Nyári Szemináriumok úttörő szerepét aligha lehet túlbecsülni; említést érdemel, hogy Kálmánfi Béla, illetve Szőnyi Erzsébet esztergomi előadásainak szövege 1982-ben megjelent olasz nyelven), meg olyanokat, akik magyar előadók olaszországi kurzusain váltak a módszer követőivé. Kirajzolódik a Római Magyar Akadémia és az itáliai magyar emigráció kultúrdiplomáciai jelentősége is.
A másik előkép Szőnyi Erzsébet könyve, az Öt kontinensen a zene szolgálatában, amellyel témájánál és műfajánál fogva is számos rokon vonást mutat. B. Horváth Andrea is joggal írhatta volna: „Rendhagyó könyvet tart kezében az olvasó. Útleírás ugyan, de nem tartalmaz olyan szenzációkat, mint a Zsiráffal Angliában […], sőt […] nagyon is személyes élményeket tár fel, melyek valahol mind egy pont köré csoportosulnak, és ez a zenepedagógia.” A Rómától Rómáig persze nagyon más és nagyon egyéni alkotás; szakmai tekintetben pedig Szőnyi kötetének a kiegészítése, hiszen az Öt kontinensen Kodály-körképében Olaszország és annak specifikus zenepedagógiai problematikája nem szerepel. Rokon tapasztalatok persze megfogalmazódnak, habár eltérő hangsúlyokkal; B. Horváth Andrea – immár történeti perspektívában – kiemelheti a pártállami idők magyar közoktatásának és óvodai nevelésének olyan sajátosságait, mint rendezettség, egységesség, központi szabályozás (81. o.), amelyeket éppen a nyugati tapasztalatok fényében ismerünk fel értékként, és – teszi hozzá a recenzens – amelyeket jó lenne megőrizni.
A Kodály-módszer legfőbb sajátossága: az élő zene, a magasrendű zenei élmény, amelyet nyújt és amelyhez módszeresen elvezeti a tanulót. Erre csodálkozik rá a szerző bemutatóóráinak vagy előadásainak közönsége, és erre éreznek rá iskolásai, mint az a kisgyerek, aki így summázza a Kodály-órák értékét (152. o.), valahol Olaszországban: „kinyitottad a zene ajtaját.” Kell-e ennél több?
B. Horváth Andrea új könyve számos ajtót nyit ki a magyar olvasó előtt, aki belép rajtuk, ismeretekkel és élményekkel egyaránt gazdagodhat.
Köteles György
