"A múlt csak példa legyen"

Kodály Zoltán három évtizede lezárult életművét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar történelemnek szinte minden fontos eseménye valamilyen formában megjelenik benne. Számos írásában találhatunk történelmi utalásokat, legyen akár népzenetudományi, zenetörténeti, pedagógiai vagy más témáról szó. A zeneművekben azonban még ennél is tágabb történelmi tabló bontakozik ki előttünk. Zenei értelemben felfedte már a zenetudomány a múlthoz kötődésnek, a múlt sajátos újraélésének, újrateremtésének, vagyis valóságosan régi zenei anyagok felhasználásának és azok szellemében elképzelt saját témáknak, hangvételnek a megjelenését. Ezúttal azonban nem erre a szűkebben zenei területre vetjük vizsgálódásaink fényét, hanem elsősorban a Kodály által megzenésített szövegek segítségével, zeneszerzői értelmezésének feltárásával, továbbá a művek és keletkezési alkalmaik, valamint történelmi vonatkozásaik szembesítésével szeretnénk a címben foglalt témát megvilágítani. A történelmi események vagy éppen a versek íróinak évfordulói, esetleg más külső alkalmak szolgáltak sok esetben a művek megírására. Természetesen a zeneszerző számára a történelmi témák felidézése soha nem jelentette a saját kora problémái elől való menekülést, elzárkózást. Sőt, mint látni fogjuk, inkább nagyon is az időszerű kérdések felvetéseként, az e kérdésekre adott válaszként kell őket értékelnünk. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a népben-nemzetben gondolkodó művész írástudói felelősségének a megnyilvánulásai.