Elhunyt dr. Ittzés Mihály

A Magyar Kodály Társaság Elnöksége megrendülten tudatja, hogy életének 80. évében elhunyt DR. ITTZÉS MIHÁLY, a Magyar Kodály Társaság elnöke (2012 – 2018), a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) tagja, alelnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzetközi Kodály Szemináriumok (1970-), a Kodály Zenepedagógiai Intézet (1973-) tanára, 20 évig az Intézet igazgatóhelyettese, zeneművészeti társaságok aktív tagja. Elhunyt a kiváló tudós, zenetörténész, a kiemelkedő zenepedagógus, a nagyszerű vezető. Kodály Zoltán öröksége, szellemisége határozta meg mindenkori munkáját, tevékenységét. Töretlen harcosa volt a zeneművészeti nevelés, oktatás ügyének, apostola a zene általi személyiségformálás minden lehetőségének.

Dr. Ittzés Mihály Sárkeresztúron született, 1938. október 8-án. Diplomáját 1963-ban szerezte a Liszt Ferenc Zeneakadémia énektanár és karvezetés szakán. 1963-1970 között a győri Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított szolfézst és elméleti tárgyakat, s több évig vezette az iskola növendékzenekarát. 1970-ben a kecskeméti Kodály Iskola tanára és kórusvezetője lett. 
A Kodály Intézet megalakulása, azaz 1973 óta tanára volt az intézetnek. A könyvtár vezetője, szervezője volt és oktatója a Nemzetközi Kodály Szemináriumoknak. 1980-tól az Intézet igazgatóhelyettese, 2001 óta részfoglalkozású kutató és oktató volt.

Pótolhatatlan munkát végzett a régió, sőt az egész ország ének-zene tanárainak képzésében és továbbképzésében. Szakértelmét számos civil szerveződés felhasználja. A Kodály Zoltán Fesztivál szakmai kidolgozója. Nemzetközi zenei tanfolyamokon, konferenciákon, szimpóziumokon rendszeresen oktatott, tartott előadásokat.

Fő kutatási területe volt Kodály Zoltán élete és munkássága, de foglalkozott a magyar zenetörténet más kérdéseivel is. Több írása jelent meg Lisztről és 20. századi zeneszerzőkről. Bárdos Lajosról kismonográfiát írt (2009). Tanulmányainak válogatott kötete 22 zenei írás címen 2000-ben jelent meg, 2002-ben pedig Zoltán Kodály, In Retrospect címen zenetudományi doktori disszertációja, melyet a Jyyaskyla-i Egyetemen (Finnország) védett meg.

Elismerései:
Kodály Intézetért Díj (1992)
Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje pedagógusnap alkalmából (1998)
Kecskemét Felsőoktatásáért és Tudományos Életéért Díj (1998)
Kodály Zoltán-díj (2001)
Kodály Intézetért Díj (2007)
Kóta-díj zeneszerző és zeneíró kategória (2009)
Szabolcsi Bence-díj (2011)
Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díj

„ A tűznek nem szabad kialudni!„ – volt az utolsó üzenete felénk, munkatársai felé. Köszönjük odaadó, áldozatos munkáját, barátságát.
Emlékét szeretettel őrizzük!